A
festészet egy klasszikus meghatározása szerint ablakot nyit a
világra.
Más szóval a festmények keretét úgy is felfoghatod,
mint ablakkeretet, amin át kinézel egy másként nem látható,
ám
a művész által a képen megmutatott, külső valóságra.
Ha
ennél a hasonlatnál maradunk, akkor én nem
a külső terekre adok rálátást,
hanem a spirituális és
lélekbeli
vidékekre, belső tájakra,
amiket mindannyian mélyen magunkban hordozunk...
Erről az élményről ír egy Froner festmény tulajdonos:
"Froner Tünde "Szabadság" című alkotása, egy számomra fontos álom-élményemmel köthető össze.
Pontos, szívfacsaró és személyes üzenete volt ennek a visszatérő álomnak, amit évek múltán sem feledtem.
Döbbenetes tapasztalás volt rátalálni a művésznő munkái között erre a festményre,
ami nemcsak a képi ábrázolást tekintve, de hangulatában is a korábbi álom lenyomata.
Ennek a lelkembe íródott képnek a mélységét, hangulatát élem újra, amikor ránézek Tünde alkotására az otthonomban.
Külön megragadó számomra és még élőbbé teszi az alkotást, az az egyedi technika, amelyet alkalmaz:
a kép nem egy sík lenyomat, hanem hol domború, hol egyenetlen, valóságos anyag."
Kanizsai D.
