Fekete-Fehér....


A csészében a kávé és a tejszínhab egybeolvadását figyelem.
Fekete és fehér.
Színek.
Vajon a színeknek mekkora jelentősége van az életünkben?
Milyen jelentőséget adunk egy-egy színnek?- ezen gondolkodom.
Velem szemben mosolygós szempár figyeli mit nézek a csészémben, majd hangot ad a kíváncsiságának és megkérdezi.
Válaszolok és a válaszom hangos nevetést vált ki belőle, majd próbál komolyan megszólalni.
-Te, aki festesz és terápiát is építettél a színekre, hogyan kérdőjelezheti meg a színek jelentőségét?
A kérdés jó....

...viszont azt figyeltem meg, néha görcsösen ragaszkodunk egy-egy színhez.
Miért?
Miért vagyunk egy színnel barátságban a másikat meg utáljuk?
Mi van egy szín mögött?
Érzések, emlékek, illatok, gondolatok, előítéletek......
Társítunk, felruházunk, leértékelünk, elítélünk.....
És már nem is a színről beszélünk, hanem arról, amit hozzá társítottunk, amivel felruháztuk.
Jó ez így?
És esélyt sem adunk.
Mi kell a korlátaink lerakásához?

A mosolygós szempár nézi a csészéjét, majd rámnéz és már tényleg komolyan kérdezi:
- Ez mind a kávéról jutott az eszedbe?
Igen-nem. 
Fekete-fehér.